Kovászos uborka

Ez a másik, ami eddig "Anyu reszortnak" volt fenntartva, ám egy kerti party szükségessé tette a magad uram, ha szolgád nincs című felvonást. :-)
Hála Anyu instrukcióinak, meg annak, hogy végülis láttam sok-sok éven át, hogy készül, sikerült pont olyan ízűre elkészítenem, hogy meg nem mondaná senki a családból, hogy nem Anyu volt az elkövető...

• 1-1,5 kg uborka
• 1 nagy csokor kapor (a vastag szára is felhasználásra kerül)
• 1 púpos ek só
• 1 l víz
• 1 szelet pirított kenyér

Igazából ennek egy titka van, hogy pici, 12 centi körüli egyenes és vékony uborkákat kell válogatni a piacon.
Az uborkák végét levágom, s bevágom a két végüket (közepétől indulva első vágás, uborka 90°-kal elforgat és másik vége is bevág, hogy végülis egy "+" jel szerű vágás legyen az uborka közepén, ahol a két vágás metszi egymást).
A nagy befőttes üveg aljára kerül a kapor egyik fele, majd következnek az uborkák szépen beállítva az üvegbe, hogy szoruljanak (cél, hogy ne lebegjenek majd), aztán következik a kapor másik fele.
Mindeközben vizet forralok és annyi sót keverek hozzá, hogy kellemes, jó sós levet kapjak. Picit hűtöm, hogy ne forró, de jó meleg vízzel öntsem le az uborkát. A kenyér csak ezután következik, hogy egyben maradjon a tetején.
Kistányér a tetejére, aztán irány a terasz/ablakpárkány, kinek mije van. Nekem ablakpárkányom van, nem is tudom, mit gondolnak rólam a szomszédok, hogy ki ez a paraszt... :-), de kit érdekel, a bolti koviubi nem játszik.
Ha este teszi el az ember lánya, akkor bent alszik még és reggel egy edénybe állítva kap egy kis meleg vizet maga köré az üveg, hogy gyorsabban beinduljon a folyamat, aztán irány az ablakpárkány. Éjszakára én behozom, mert még hűvös van odakint. Hőmérséklettől függően 2-3 nap alatt elkészül. Amikor az uborkák héja már szép sötét olívzöld, akkor van kész.
Ekkor kidobom a kenyeret, a kaprot, bedobozolom és a tetejére szűröm a levét - egy cseppet sem öntök ki, mivel olyan perverzek vagyunk, hogy szeretjük meginni... :-)
Hűtőbe teszem és ha már nem bírom, akkor egy óra múlva már le is meózom. (Otthon is alig vártam...)
És most már le is telt az idő, úgyhogy irány a hűtő...
(Azóta túl vagyunk a partyn, nagyon jól passzolt a pörihez, amit a házigazda főzött és a saslikhoz, amit pedig én követtem el. A többiek azóta is emlegetik az ubit, szóval a következő banzájra készíthetek egy bödönnel...)

Cseresznyekompót

No ezt sem hittem volna... Én és a befőzés. Viszont Adriennéknek, akik szóltak, hogy mennek Éva nénihez cseresznyét szedni, és persze Éva néninek és Feri bácsinak köszönhetően, akik közreműködése nélkül ez a projekt nem jöhetett volna létre, elkészítettem életem első befőttjét. Az első "minta" üveg kinyitása után jelenthetem, hogy pont olyan lett, mint amilyeneket Anyuék csináltak...

Szóval mi a titok? Hogy nincs is titok. Bár az egész szerintem a cseresznye átválogatásán múlik, amely jó munka. Jó nagy.

Azt vettem észre (ezt biztos a gyakorlott háziasszonyok úgyis tudják), hogy a nem kóser, vagyis kukacgyanús cseresznye vagy a víz felszínén, vagy akörül lebeg. De mindez persze nem garancia, s mivel két tényező (noha nem vagyunk vegák, mi sem szeretjük a húsos cseresznyebefőttet, ill. a rossz szem miatt egy egész üvegnyi befőtt megromlik), következett a szemenkénti átvizsgálás. (A rám oly jellemző kukacoskodó alapossággal...)

No de ne rohanjunk előre. A cseresznyeválogatás előtt alaposan kimostam a befőttes üvegeket, aztán - életemben először hasznát vettem a szűrőbetétes nagy fazekamnak - kigőzöltem őket, biztos ami ziher alapon.

Amiből dolgoztam (okokat lásd alább):

• 7-8 kg cseresznye (vagy két kiló volt ezen felül, amit kidobtam, mert laktak benne)
• 1 kg cukor
• 2 liter víz
• szalicil

A vizet a cukorral felforraltam, majd beletettem annyi cseresznyét, ami kényelmesen elfért a nagy lábasban (3 vagy 4 adagban főztem meg) és 4-5 percig főztem őket.
Ami miatt ilyen kevés lét használtam az, hogy nem volt elég jól záródó kupak itthon, lévén anyira készültem erre a befőzésre, mint üveges tót a hanyattesésre... Emiatt teljesen tele tettem az üvegeket cseresznyével (Anyu 2/3-ig szokta, s bőven úszkál a lében, mivel az nagyon finom - legközelebb ennek megfelelően több lével készítem), s még így is maradt majdnem 1 liter tömény cseresznyeízű szirupom, amit külön kidunsztoltam.

Szóval cseresznye elkészít, üvegekbe tesz, a kupakokat megszórtam szalicillel, megrázogattam, hogy mindenhová jusson, majd a felesleget kiütögettem, s a jó alaposan lezárt üvegeket fejre állítva betettem a jó meleg takarók közé, ahol egy nap után még mindig langyosak voltak, szóval remélem jól sikerült az akció.

Ennyi.