Kovászos uborka

Ez a másik, ami eddig "Anyu reszortnak" volt fenntartva, ám egy kerti party szükségessé tette a magad uram, ha szolgád nincs című felvonást. :-)
Hála Anyu instrukcióinak, meg annak, hogy végülis láttam sok-sok éven át, hogy készül, sikerült pont olyan ízűre elkészítenem, hogy meg nem mondaná senki a családból, hogy nem Anyu volt az elkövető...

• 1-1,5 kg uborka
• 1 nagy csokor kapor (a vastag szára is felhasználásra kerül)
• 1 púpos ek só
• 1 l víz
• 1 szelet pirított kenyér

Igazából ennek egy titka van, hogy pici, 12 centi körüli egyenes és vékony uborkákat kell válogatni a piacon.
Az uborkák végét levágom, s bevágom a két végüket (közepétől indulva első vágás, uborka 90°-kal elforgat és másik vége is bevág, hogy végülis egy "+" jel szerű vágás legyen az uborka közepén, ahol a két vágás metszi egymást).
A nagy befőttes üveg aljára kerül a kapor egyik fele, majd következnek az uborkák szépen beállítva az üvegbe, hogy szoruljanak (cél, hogy ne lebegjenek majd), aztán következik a kapor másik fele.
Mindeközben vizet forralok és annyi sót keverek hozzá, hogy kellemes, jó sós levet kapjak. Picit hűtöm, hogy ne forró, de jó meleg vízzel öntsem le az uborkát. A kenyér csak ezután következik, hogy egyben maradjon a tetején.
Kistányér a tetejére, aztán irány a terasz/ablakpárkány, kinek mije van. Nekem ablakpárkányom van, nem is tudom, mit gondolnak rólam a szomszédok, hogy ki ez a paraszt... :-), de kit érdekel, a bolti koviubi nem játszik.
Ha este teszi el az ember lánya, akkor bent alszik még és reggel egy edénybe állítva kap egy kis meleg vizet maga köré az üveg, hogy gyorsabban beinduljon a folyamat, aztán irány az ablakpárkány. Éjszakára én behozom, mert még hűvös van odakint. Hőmérséklettől függően 2-3 nap alatt elkészül. Amikor az uborkák héja már szép sötét olívzöld, akkor van kész.
Ekkor kidobom a kenyeret, a kaprot, bedobozolom és a tetejére szűröm a levét - egy cseppet sem öntök ki, mivel olyan perverzek vagyunk, hogy szeretjük meginni... :-)
Hűtőbe teszem és ha már nem bírom, akkor egy óra múlva már le is meózom. (Otthon is alig vártam...)
És most már le is telt az idő, úgyhogy irány a hűtő...
(Azóta túl vagyunk a partyn, nagyon jól passzolt a pörihez, amit a házigazda főzött és a saslikhoz, amit pedig én követtem el. A többiek azóta is emlegetik az ubit, szóval a következő banzájra készíthetek egy bödönnel...)