2009. augusztus 11., kedd

Kelkáposztafőzelék

Anyu kelkáposztafőzelékét nagyon szeretem. És már nagyon ki voltam rá éhezve. Viszont Anyu nem írta le nekem anno, a recepteskönyvben pedig "kissé" máshogy voltak leírva.
Fogtam magam és úgy vakon megpróbáltam. Mondjam azt, hogy alig hittem el, hogy pont olyan lett? Ezt még én sem gondoltam volna.
  • 1/2 fej kelkáposzta
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 5-6 szem feketebors
  • 1 kk só
  • kolbász (egy 3-5 centis darab)
  • pirospaprika
  • 1 tk vegeta/1 húsleveskocka
  • 1 tk liszt
  • 1 tk olaj/zsír
  • 2 kisebb krumpli
A kelkáposztát csíkokra vágom, miközben vizet forralok. Annyi forró vizet öntök a káposztára, amennyi éppen ellepi. Sózom, beleteszem a borsot, a fokhagymát, a húsleveskockát, a kolbászt, majd amikor a káposzta már félig puha, a felkockázott krumplit is. Addig főzöm, amíg a krumpli is megpuhul. Világos rántást készítek, besűrítem és már alig várom, hogy annyira meghűljön, hogy lehessen meózni...
Pörkölttel nagyon finom, de én magában szeretem igazán, friss kiflivel, amit a levébe szoktam tunkolni... Nyamnyam. Azt hiszem a héten megint készítek, mert már régen ettem...

Zöld dió

Na ennél macerásabb dolgot még nem csináltam, az tény. Ehhez képest a Vatikáni kenyér is piskóta...
Anyu készített egyetlen egyszer zöld diót régesrég, amikor még megvolt a bükkszéki nyaraló és kaptunk diót a szomszédtól. Mire az enyém is elkészült, rájöttem, hogy miért is csak egyszer esett neki elkészíteni... :-) Róla sok minden elmondható, csak az nem, hogy 3 hétig maceráljon valamivel...
Mielőtt bárki nekiesne elkészíteni, egy szem dión teszteljen kötőtűvel, hogy az még könnyen átszúrja a diót. Ehhez a finomsághoz ugyanis a diónak még puhának kell lennie, május végén, június elején kell befőzni, később már megkeményedik a dió héja.
Mennyiségeket nem írok, mert arányokat kell nézni majd az elkészítés során.
  • zöld dió
  • 3-4 cm fahéj
  • 5-6 szem szegfűszeg
  • vékonyan levágott citrom- és narancshéj

Szóval. Gatyát felkötni...

A diót vízbe áztattam és 14 napon keresztül minden áldott nap kétszer lecseréltem rajta a vizet.(Itt kellett volna meggondolnom, hogy normális vagyok-e.) A procedúra végére a dió teljesen elszíneződött, volt amelyik befeketedett.

(A következő lépéshez legközelebb gumikesztyűt fogok húzni, mivel majd' 2 hétig szép fekete volt a körmöm, bőröm a diótól, mivel nem volt itthon csak takarítós kesztyű.)

Kötőtűvel minden egyes diót hosszában és széltében átszúrtam. Amíg ezzel foglalatoskodtam, annyi vizet forraltam, amennyi ellepte a diót és amikor a diók elkészültek, a vízbe öntöttem őket. Addig forraltam a diót, amíg a víz habozva összefutott a diók felett. Ekkor kiszedtem a diókat, hagytam picit megszikkadni őket. Ezután megmértem a diót. Annyi cukor kell a sziruphoz, amennyi a dió és fele annyi víz, vagyis:

  • 1 rész dió
  • 1 rész cukor
  • 1/2 rész víz

A szirupot egy nagy lábosban felforraltam a fahéjjal, szegfűszeggel, citrom és narancshéjjal, majd 15 percig főztem, közben leszedtem a habját.

Beletettem a diót, és 10-15 percig főztem, majd egy másik lábosba átszedtem, a szirupot pedig újra felforraltam, majd a dióra öntöttem.

Másnap kiszedtem a diót, felforraltam a szirupot, majd a dióra öntöttem.

Ezt a műveletet addig ismételgettem, amíg a szirup besűrűsödött, akár naponta kétszer is, de minimum naponta... Nálam ez négy nap volt, ha jól emlékszem.

Kigőzöltem a befőttes üvegeket, beleszedtem a diót, a szirupot utoljára felforraltam, a dióra szedtem és kidunsztoltam.

Ennyi...

Amikor megkóstoltam, pont olyan ízű volt, mint amilyenre emlékeztem. Néha néha nassolni, gyümölcssalátákhoz dísznek, esetleg piskótába téve gondolom felhasználni...